A vákuumkondenzátor olyan kondenzátor, amely vákuumot használ dielektromos közegként. Koncentrikus, hengeres rézelektródákból áll, amelyek hermetikusan vannak lezárva egy vákuumházban, és az elektródákat nagy-vezetőképességű oxigén-mentes rézszalag felhasználásával, sajtoló-húzással alakítják ki. A szigetelő burkolat anyaga alapján ezeket a kondenzátorokat két kategóriába sorolják: üvegburok típusok (beleértve a CKB és CKBB sorozatot) és kerámia buroktípusok (beleértve a CKT, CKTB és CKTBS sorozatokat is). Jellemzőjük a nagy feszültségállóság (több százezer volt), a kompakt méret, az alacsony dielektromos veszteség, a nagy névleges áram (az RF áramok elérik a kiloamper tartományt) és a széles kapacitásbeállítási tartomány (akár 150:1).
Ennek a kondenzátornak az elektródaszerkezetét úgy tervezték, hogy megakadályozza az ívképződést és a koronakisülést, így alkalmas nagy-magassági környezetben való működésre. Elsődleges alkalmazásai közé tartoznak a műsorszóró és kommunikációs berendezések hangoló- és csatolóáramkörei, félvezetőgyártó rendszerek, nagy-frekvenciás ipari fűtőberendezések, orvosi elemző és terápiás műszerek, valamint nagy-energiájú részecskegyorsítók. A lehetséges meghibásodási módok közé tartozik a vákuumszivárgás, a kerámia szigetelő repedése és az elektródák deformációja; hozzájáruló tényezők jellemzően a mechanikai igénybevétel, az elégtelen hűtés, a környezet páratartalma és a káros gázok okozta korrózió. A szállítás során megfelelő ütésálló-intézkedéseket kell végrehajtani; a karbantartás során gondosan ellenőrizni kell a borítékzár sértetlenségét és a fém alkatrészeken a korrózió jelenlétét.