A polgári épületek tervezésében az alacsony feszültségű megszakítókat elsősorban az áramkörök túlterhelés, rövidzárlat, túláram, feszültségveszteség, alacsony feszültség, földzárlat és szivárgóáramok elleni védelmére és működtetésére, valamint a kettős áramforrás közötti automatikus átkapcsolásra és az elektromos motorok ritka indítására használják. A kisfeszültségű elektromos berendezések környezeti jellemzőire vonatkozó alapelvek betartása mellett (lásd az *Ipari és polgári áramelosztás tervezési kézikönyvét*), a megszakítók kiválasztásánál a következő feltételeket is figyelembe kell venni:
1) A megszakító névleges feszültsége nem lehet kisebb, mint az áramkör névleges feszültsége;
2) A megszakító névleges árama-, valamint a túláram-kioldó egység névleges árama- nem lehet kisebb, mint az áramkör számított árama;
3) A megszakító névleges rövidzárlati megszakító képessége nem lehet kisebb, mint az áramkörben jelenlévő maximális zárlati áram;
4) A szelektív koordinációs képességgel rendelkező elosztó megszakítók kiválasztásakor figyelembe kell venni a rövid-időzárlati-zárlati és megszakítóképességet, valamint az idő-késleltetés elleni védelem összehangolását a védelmi szintek között;
5) A megszakító feszültségcsökkenési kioldóegységének névleges feszültségének meg kell egyeznie az áramkör névleges feszültségével;
6) Ha motorvédelemre használják, a megszakító kiválasztásánál figyelembe kell venni a motor indítóáramát, hogy a megszakító ne kapcsoljon ki a motor indítási időszaka alatt; ehhez az alkalmazáshoz a tervezési számításokat az *Ipari és polgári áramelosztás tervezési kézikönyvében* kell elvégezni;
7) A megszakítók kiválasztásánál figyelembe kell venni a megszakítók, valamint a megszakítók és biztosítékok közötti szelektív koordinációt is.